Istenem, imádott Szentháromság, segíts, hadd felejtsem el teljesen magam, hogy mozdulatlanul és békésen beléd helyezkedjem, mintha lelkem már az örökkévalóságban időznék. Semmi se zavarhassa meg békémet, se ne vonhasson ki Belőled, én változatlan Istenem, hanem minden pillanat vigyen beljebb misztériumod mélységeibe. Tedd békéssé lelkemet, tedd mennyországoddá, kedvelt hajlékoddá, pihenőddé. Soha se hagyjalak magadra, hanem teljes létemmel ott legyek Veled, folyvást ébren a hitben, tejes imádásban, teremő működésednek teljesen kiszolgáltatva.

Szeretett Krisztusom, te szeretetből vállaltad a keresztet, szíved jegyese szeretnék lenni, meg szeretnélek dicsőséggel beborítani, szeretnélek szeretni..., annyira, hogy belehaljak. De érzem : erőtlen vagyok. Kérlek, „öltöztess magadba", azonosítsd lelkemet lelked minden rezdülésével, meríts magadba, árassz el, lépj helyembe, hogy életem csak a Te életed sugárzása legyen. Szállj belém Imádóként, Megváltóként, Üdvözítőként. Örök Ige, Istenem Szava. Egész életemben Téged akarlak hallgatni, nagyon tanulékony szeretnék lenni, hogy mindent megtanuljak Tőled. Azután, minden éjszakán, minden ürességen, minden tehetetlenségen át mindig Rád akarom szegezni tekintetemet, és megmaradni nagy fényességedben ; szeretett Csillagom, igézz meg engem, hogy soha többé ne vonhassam ki magamat fénykörödből.

Emésztő tűz, szeretet Lelke, „szállj le rám", hogy lelkemben mintegy megtestesüljön az Ige : hadd legyek számára egy új emberi természet, amelyben megújítja egész misztériumát. És Te, Atyám, hajolj le szegény, kis teremtményedhez, „borítsd be árnyékoddal", csak „szeretett Fiadat - lásd benne -, akiben miden kedved telik".

Én Hármam, mindenem, boldogságom, Te végtelen magányosság, Te végtelenség, akibe beleveszek, zsákmányként szolgáltatom ki magamat Neked. Temetkezzél belém, hogy én eltemetkezhessem Benned, amíg várom, hogy majd fényedben szemlélhessem nagyságod mélységeit.